A Borjour-osokat általában nem kell bemutatni a borkedvelőknek. Rendezvénysorozataikban, legyen az 50, 200 vagy 1000 fős, egyvalami közös, hogy a meghívott borászok mindig személyesen vannak jelen. Így volt ez a Borjour 6. születésnapján is, ahol tokaji borokat kóstoltunk, miközben Kardos Gáborral (Kardos Szőlőbirtok), Pelle Lászlóval (Pelle Pince), Brezovcsik Györggyel (Füleky Pincészet), a Tokaj Hills borászával, vagy B. Kiss Jánossal (Breitenbach Pince) beszélgettünk (utóbbival például macskákról is J)
(Fotók a We Love Budapest-től.)
A Borjour rendezvények egyik helyszíne a Manna étterem az Alagút tetején a vár tövében. Letisztult, elegáns környezet, ahol a terem közepén kialakított dobogón körben állnak a borászok asztalaik mögött, kóstoltatnak, beszélnek és mesélnek. Kérdezni szabad, sőt kötelező. A hangulat fesztelen, a vendégek egy része pedig a rendezvények gyakorisága miatt már jól ismeri egymást.
A mostani borkóstolón tokaji borokat kóstolhattunk. Hárslevelűket, Furmintokat, 4 és 6 puttonyos Aszúkat és Esszenciát is. Nem vagyok egy édes borkedvelő, de a száraz Furmintok magukkal tudnak ragadni. Véletlenül vagy boszorkányos módon, de a később megválasztott „Est száraz borával” kezdtem, a Pelle Pince 2008-as magnum palackos Cimbora Hárslevelűjével. Barátnőm szerint olyan volt az illata, mint a mamája túrós rétesének. A Mád községben lévő családi szőlőbirtokon kézműves szemlélettel és hagyományos technológiával készítik boraikat. Olyannyira sikeresen, hogy a 2009-es Zsófia Cuvéejük lett az „Est édes bora” is.
A Kardos Szőlőbirtok 2010-es Padihegy Furmintja mézes illatával és fanyar mégis selymes ízével jó folytatásnak tűnt, majd megkóstoltuk tőlük a 2008-as Furmint Selection-t és vissza is kóstoltuk még kétszer, annyira megtetszett nekünk. A birtok hordóválogatása enyhén édeskés, almás, körtés illatával, gazdag ásványosságával és hosszú utóízével az „Est Boszi borává” vált. November elején, aszúszedéssel együtt szüretelték, 24 fokos mustfokkal. 300l-es elsőtöltésű tölgyfahordóban erjesztették majd érlelték, 2009 elején került palackokba.
A Füleky Pincészettől a 2006-os Pallas Furmintja maradt meg számomra. Testes, mégis simulékony, gyümölcsös és aszalt aromákkal. A Pincészet borásza és szőlésze Brezovcsik György rajongva nosztalgiázott nekem a hajdani laborgyakorlatairól. (Majd igyekszem eszembe juttatni lelkesedését a fehér köpenyben lombikkal a kezemben. J)
A Tokaj Hills Borászattól egy 2004-es száraz, decemberi szüretelésű, reduktív Furmintot kóstoltunk, ami értékeléséhez még tanulnom kell egy keveset, mert nem tudtam mit kezdeni a markáns, fanyar jegyekkel és az erőteljes illattal. Viszont Aszúi és Esszenciái nagy sikert arattak az este folyamán főleg a lányok körében.
A végére pedig a Breitenbach Pince. Kiss János közvetlenségével, lehengerlő stílusával, meseszerű történetével, miszerint egy hátizsáknyi borral indult el Budapest vezető éttermeibe, melyek azóta többek között az Onyx (Magyarország második Michelin-csillagos) és számos budapesti étterem borkínálatát gazdagítják, magával ragadott mindenkit. Ő az a borász, akit hallgatva elgondolkodik az ember, hogy a szőlő és bor iránti szeretetét talán csak a macskák iránti rajongása múlhatja felül. Tőle kóstoltunk Lapis Hárslevelűt és Halas Furmintot 2008-ból. Megtudtam, hogy 300l-es másod- és harmadtöltésű Trust hordókat használ és kedveli a vékonyabb dongájúakat, mert több oxigén éri a bort, ami segíti az élesztők szaporodását és így gyorsabb a bor érése. Breitenbach azon kevés borászok egyike, aki a szó szoros értelmében kézműves borokat készít. A szőlő semmilyen formában nem találkozik gépekkel (a hagyományos orsóprésen kívül), nem végeznek a szőlőben talajmunkát, csak kaszálnak, növényvédelemre pedig csupán csalánteát, kamillateát, rezet és ként használnak.
A borok mellé fantasztikus, frissen készített ruccolás, paradicsomos ciabattákat ettünk.
