Mielőtt belekezdenék a témában, elöljáróban annyit, hogy én nem fogok (nem is tudnék még) igazán szakmai posztokat írni. Ahhoz még nagyon sok tudást, tapasztalatot kell gyűjtenem, nem akarom belevetni magam olyan dolgokba, amelyekhez nincs elég háttértudásom.:) Arra gondoltam, hogy inkább az elvontabb, borhoz, borászathoz, szőlőhöz lazábban kapcsolódó, de mégis nélkülözhetetlen témákról fogok írni.
Úgy gondolom, hogy jelenleg a magyarországi kultúra szerves részét képezik a borhoz fűződő hagyományok, népszokások. Jelenleg nagyon divatos dolog a régi szokásokat feleleveníteni, népi mulatságokat rendezni, akár fesztiválos formában is. Egyre többen tartják fontosnak a hagyományok őrzését, ami véleményem szerint példás dolog.
Mielőtt bármilyen eseményt is megemlítenénk, essen pár szó a hagyományok eredetéről, azon belül is a borászok védőszentjéről, Szent Orbánról. Az internetről a következőket lehet olvasni róla:
"Orbán, népiesen Urbán (†230), családnevekben: Orbók, Orbó, Orba, Orkó, Oros. Középkori hagyomány szerint pápaként ő rendelte el, hogy a miseáldozat kelyhét és tányérkáját (patena) aranyból vagy ezüstből készítsék. Ezért kehellyel, később szőlőfürttel a kezében szokták ábrázolni. Részben ezért választották a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusuknak."
"Az Orbán napja körül elhűvösödő időjárás az épp virágzó szőlőnek ártalmára szokott lenni, a szegedi öreg parasztok szokták tréfásan mondogatni : azt is agyon kellett volna ütni aki Orbánt betette a kalendáriumba.
Az országban szőlő hegyeken sok sok helyen találkozhatunk szobrával, de templomot és kápolnát is szenteltek tiszteletére. Ha Orbán megvédte a termést a fagytól borral vendégelték meg a gazdák. Ha fagykáruk lett kikapott a szobor, bizony bizony megvesszőzték."
Orbán napján (május 25.) számos helyen tartanak borkóstolókat, ünnepélyeket, sok faluban, községben erre a napra tették az éves búcsút is.
Talán a legismertebb, borkultúrában elhíresült népszokás a szüreti mulatság, bál, felvonulás. Országszerte számtalan településen ez a legnevesebb rendezvény az évben, még olyan helyeken is tartanak ünnepséget, ahol egyébként annyira nem jellemző a szőlő termesztés, bor készítés. A magával ragadó ezekben az eseményekben az, hogy mindenki a maga módján készített borát kínálja, nincs versengés, egymás kritizálása, együtt egy egész település apraja-nagyja ünnepli a szüreti munkálatok befejeztét. Sok településen a szüreti felvonulással kezdődik az ünnepség, ahol a kisbíró kikiáltja a falu népének a történéseket, hintóval a bíróért, majd a bírónéért hajtanak, végül együtt keresik fel a bál helyszínét. Általában szőlőből, gyümölcsökből, óriási szőlőfürtöt formáznak, melyre az arra kijelölt csőszök vigyáznak. A bálban aztán a bíró tombola, vagy sorsolás formájában eldönti, ki kaphatja meg a díszes ajándékot.
Ismert esemény a szőlősgazdák körében a Vince nap is. Ilyenkor pincéről-pincére járva kóstolták egymás borait, figyelték az időjárást, Vince vesszőt vágtak, melyet vízben rügyeztetve következtettek a következő évi termésre. A következő népi mondás talán tükrözi, az akkori megfigyeléseket:
"Ha fénylik Vince, megtelik a pince.
Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod."
A borhoz nem igazán kötődik, mégsem tudom kihagyni ebből a témából a Mohácsi Busójárást. Személyes kötődésem is indokolja, de az esemény népi jellege, valamint a busók szokásai miatt is. Szerintem aki részt vett már valaha rajta, az pontosan tudja, hogy busójáráskor a fő ital a bor, mely minden maszkos tarisznyájában megtalálható valamilyen formában. Itt ismét mindenki a saját italát hozza, együtt kóstolják (kóstoljuk:):) meg egymás vörös és fehér nedűit. Van aki tisztán, van aki fröccsbe keverve, vagy forralt borként megcsinálva fogyasztja. Az óvatlan látogató könnyen ráfázhat, ugyanis a vendégek kínálására gyakran készítenek busó-bort, amely cseresznye paprikával megfűszerezve, maradandó élmény lehet. Elmaradhatatlan társítása a bornak természetesen a házi pálinka, tisztán, mézesen, mazsolásan, kinek ízlése szerint. A város vezetés is támogatja a busó csoportokat, minden évben kapnak a város boraiból a csoportok létszámnak megfelelően. Fontos ez mindenki számára, hisz ki látott már busójáráskor busót sört, vagy más italt inni?:)
Neves napként tartjuk számon Márton napját is, amelyet sokan az újbor ünnepeként tartanak számon. Ilyenkor a gazdák a libavacsora mellett kínálják a legfrissebb boraikat. Országszerte egyre több helyen vehetünk részt kóstolókon, vacsoraesteken.
Szinte megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb hagyomány él még ország szerte, meg sem kísérlem ezek összegyűjtését, inkább csak egy apró ízelítőt szerettem volna adni az események sokszínűségéből.
Végül, essék egy pár sor a tél italáról, a forralt borról. Ajánlom mindenkinek a recept kipróbálását ezekben a fagyos napokban otthon, kisebb-nagyobb baráti társaságban!:)
"A forralt bor megfoghatatlan kategória. A népi hagyományok, az ősi receptek, a tájanként eltérő szokások és nevek alapján csupán egyet állíthatunk biztosan. Mindegyik meleg, és mindegyikben van bor. Hogy azon kívül még mi mindent tesznek bele? Fűszerek sokaságát, cukrot, gyümölcsöket, sőt azok levét, magokat, stb. Lehet továbbá vízzel vagy teával hígítani, de azt sem tiltja törvény, hogy éppen ellenkezőleg különböző erős, ízes vagy édes szeszneművel dúsítsák alkoholtartalmát és hatásosságát."
Az igazán alkoholos forralt bor
Hozzávalók: 1 narancs, 1 citrom, 1,5 l vörös bor, 10 db szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 1 rúd vanília, 8 db kardamom mag, 30 dkg cukor, 2,5 dl rum
Elkészítés: A narancsot és a citromot megmossuk és vékony szeletekre vágjuk. Nagy lábasba öntjük a bort, beletesszük a fűszereket, a citromot, a narancsot, a cukrot és forráspontig hevítjük. A felforralt borhoz öntjük a rumot, majd flambírozzuk (azaz meggyújtjuk). Amikor a láng elaludt, azonnal szervírozzuk (a fűszereket és a gyümölcsöt nem tesszük a poharakba).
Egészségetekre!:)
